Réjzinátorz hive ship, da Daedalus

Háát... mindenféle szörnyűség a múltból jelenből és jövőből. Versek, irományok és ami egész biztos sokakat fog érdekelni. Az általam készített Renegate nevű őrületsorozat új otthona lesz ez a hely, ha minden igaz. Erről csak annyit kell tudni, hogy egy hülye játékból ismert emberekből álló scifi amely rendkivül elmebeteg, sok benne a hülyeség igazából az egész egy nagy hülyeség, de szeretnivaló és akinek eddig mutattam kivétel nélkül sirvaröhögött. Ne terjeszd, ne másold, ne írd át! Minden jog fenntartva!

Friss topikok

HTML

Ellenség a kapukban - A három darabra tépett család.

2011.04.27. 21:13 | Rézinátor | 1 komment

Enemy engaged. Daedalus's thermo nuclear rocket blow's in 3 sec.

The enemy at the Gates. We need to clear the path.

------------

---------
 

Első Front.


Igazából ez az egész elég zavaros és elkeserítő, ezekben az időkben főként. Adott egy zenekar aki minden egyes albumjaként ugyanazt a régi lemezt adja ki picit átfestve. És amikor reklamálnak érte a hallgatók, hogy mi a szar ez, akkor ők az ostobák, mert nem értik meg, hogy ez így jó és szép. Nem hallják meg az igazat.

Itt is valami hasonló ment. Igazából bíztam benne, hogy az éplelkű, normális anyám fog visszajönni. Aztán majdnem így lett.



Számoltam vele, hogy végtelenül sok rendellenes és különös dolog fog történni ezen a héten de azért mindennel én sem számoltam. Igazából még mindig mintha tegnap lett volna az amikor múlthét előtti csütörtökön becsöngetett a Marika néni, a szomszédból, hogy most azonnal segit rendet rakni mert jönnek haza anyámék, én meg mondtam, hogy ráér még 2 nap, de akkor is nagyon rendet akart tenni, rendes volt meg is csinálta a konyhát. Mondom na rend lesz, nemlesz ugatás a rendetlenségért. Aztán miután kiderült, hogy megint csak nem hazudtolja meg magát az a dolog, hogy mindenki egyenlő a családban, de vannak egyenlőbbek is, kiderült az is, hogy hétfőn jönnek, nem vasárnap. Így volt még egy napom.

A múlt kisértő karmai idáig is elérnek. Különösképp, én lettem lebaszva mert kimertem tenni az ajtómra, hogy nem akarok síró gyereket, baszogatást, benyitogatást, amik jó szokásként igencsak gyakoriak voltak, főleg nem hiányoztak volna, hiszen reggel 4 órakor indultam melózni, hogy ne haljak éhen ősszel : D .

Aztán jöttek a szokásos dolgok, hogy ez meg az uszit engem, csak én ezt nem veszem észre, meg az unokák vagy mi a fenék, meg még mindenféle kreolbőrű kompánia akiknek igazán nem örült a szívem, hogy viszont láthatom. Igazából borzalmasan bántott a dolog, hogy most is úgy tünik az idegen ember fattyai jobbak, fontosabbak a saját kölkeinél. Volt egy nagyobb vitánk, épp a mai nap, hogy ebédelt a " család ". Mármint az a része ami anyámból és a szentjeiből áll, bár most éppenséggel 1 volt, a fő. Becsmérelni kezdte apámat, olyan hangon mintha ő lenne az atyaúristen. Megtudtam azt is, hogy a nagyanyám hülyeségeket talál ki ( ami egyébként néha igaz is. ). Aztán valamennyire elöntötte az agyam a szar, persze szerencse volt az is, hogy nyugodt voltam előtte. Ingerültebb pillanataimban megfejelem ezért, minimum, de finomabb módszerhez folyamodtam. Elmondtam neki azt, hogy a fia egy olyan bandával lóg aki ellen vonulgatnak most egy bizonyos településen Heves-ben, meg azt, hogy pillangókéssel rohangál, de köszönni csak akkor tud, ha itt zabál nálunk, az én asztalomnál. Eztán a főszent kissé magába szállt, talán oda ért az üzenet, amit finoman elrejtettem, hogy " fogd be a pofád azt nézzél tükörbe meg szét, hogy te milyen jó fater vagy bazdmeg ". Bosszant ez a dolog, mit képzel ez magáról. Miért kell nekem állandóan katonát játszani, miért kell nekem állandóan a saját házamban a saját anyám/nagyanyám vagy bárki más hülyesége miatt terveket szövögetnem, hogyan menekitsem ki innen magam egyszer a picsába. Miért kell nekem egy örökké bevetésre kész kommandósnak lenni, akinek az ellenségei elhitetik a szeretteivel, hogy ő bizony utálja őket, de 5 perc mulva jön az ellentmondás, hogy még sincs igy és meg is szereti őket de aztán meg újra az ami előtte volt.

Elegem van az unokákból, hogy egyes emberek akik nagyképűek azthiszik, hogy mert ők sokra vitték mert kimentek külföldre szart vakarni, azt minimálbért keresnek angliába ahol az körülbelül kétszerese-két és félszerese annak amit egy diplomás megkeres Abszurdisztánban. Elegem van abból, hogy egy bűnöző palánta akiről nem látják be mi, sokkal jobb nálam, mert 5-6 év alatt néhány fegyelmi tárgyalás kiséretében kijárja a szakmunkást. Csak azt várom, mikor támadnak rám csokiék a barátaival és azt, hogy azér is én legyek a hibás. De akkor majd talán jönnek a barackék, akik meg velem lesznek.

Egyáltalán nem érdekel már, hogy anyám kivel él és kivel lesz boldog, ha ettől az akkor legyen, de engem hagyjon ki ebből az őrületből. Nem veszek részt semmilyen új családban, senkiében. Főleg nem olyan emberekkel akinek a fiáról Marian Cozma gyilkosai jutnak eszembe. De ez persze nem baj csak az, hogy én ezért szólni mert meg fel mertem hozni miközben fikázta ez a szarházi az apámat...

A következő ilyet meg fogom torolni... keményen.

Nagyon elegem van ebből de tudom mi lesz mindennek a megoldása.

 A Második Front.

Nagyanyáméknál tisztára feszült a helyzet emiatt a baromság miatt. Mennek a kiborulások, a rágalmazások, meg javarészt a túlreagálások. Igazából elképesztő, hogy minden egyes alkalommal ha kinn vagyok nagyanyámnál előkerül a cigánykártya. Egy olyan cigárkártya ami arról szól, hogy anyámat manipulálták, meghülyitették, el vették az eszét. ( Ez részben igaz is, de az, hogy miként fejezték ki a nem tetszésüket ez iránt az koránt sem helyénvaló. ) Miért kell anyámat becsmérelni meg ócsárolni, ha kint vagyok? Miért kell mindig azt hallgatni amivel mondjuk tisztába vagyok, hogy szemét aljanépséggel állok szemben? Miért akarják megvívni az én háborúmat, olyan aljas módszerekkel amik súlyosan károsítják anyámat, értsd kitagadni a családból, örökségből, mindenhonnan... Milyen anyaság ez? Hová vezet mindez? Mi lesz ennek a vége?

Ez az örökös háborgás anyámat meg nagyimat is tönkre fogja tenni végül, ha még ez eddig nem történt meg. Igazából egyre inkább próbálom ezt kívülről felügyelni, vagyis sokkal inkább megfigyelni, mert ez a dolog már 2 éve sem volt irányítható, manapság meg már ellene is veszélyes harcolni, mert az ember már nem tudja épp mi ellen visel hadat.

A szakadást egyre mélyíteni fogja az is, hogy mostmár nemtudom megmagyarázni anyámnak, hogy ők nem ellene vannak, mert a kitagadás épp egy olyan lépés volt ami arra ami az ellenkezőjét bizonyítja, sőt talán az is volt. Vészterhes kor ez. Egyikükkel se birok igy jóba lenni. Rossz vége lesz ennek. Egy nap talán arra fogok ébredni, hogy anyám már engem is megválltoztathatlanul az ellenségének tekint. Lehet már így is van, hiszen egyfolytába ellent mond magának. Akár csak nagyanyám, akinek bármit lehet bárhogy mondani, olyan mint a szemellenzős ló, mondja a maga igazát aminek kb 10%-a valós a többi elmenne sci-finek. Ebbe nagyon hasonlít anyámra.

Ott van még Fül a nagybátyám. Jó fej ember, sosem tett rosszat nekem, akármit kértem mindig szinte azonnal megcsinálta és segített. De sajnos ő is borzalmasan haragszik anyámra, sokszor indokolatlanul indulatos.

S bár mindezek ellenére őket is szeretem sajnos ez is egyfajta front. Sokszor hozom fel nagyimnak Orbán Viktort, mert nagy gyurcsányfanatikus és ha nagyon elegem van a témából akkor lehet kicsit szidni a kedves vezetőnket addig se ez az őrület a téma.

Ez ellen sem tudok mit csinálni, mert valamiért 4 éves gyerekként kezelnek aki önmagát se birja ellátni, meg bekakál anya nélkül, megvető hangnemben emlegetik minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül ez az egész. Miért akar mindenki helyettem élni és pelenkába kényszeriteni engem...?

 

A Harmadik Front.

Ha apámhoz mentem gyakran kaptam meg, hogy uszít engem, hogy gonosz, hogy diliházba akarja juttatni anyámat.  Meg, hogy ő új családot akar létrehozni a mostani barátnőjével, meg efféle baromságok. Szerencsére ez nem igaz. Legalábbis tudtommal nincs ilyenről szó és nem is lesz. Őt idegesítik a mindennapos problémák, a devizahitel, a dolgozhatok 10 órába még sem jutok előre gondok, meg talán az is, hogy öreg korára nagyon szar világ lesz itt.

Jó oda kimenni, mert kertes ház, mert ő olyan mint szokott, de nem ugyanolyan mint régen de hát, hogy is lehetne az. Jó is ha az embernek 2 otthona van meg rossz is...

Még szerencse, hogy itt nincs gáz... legalábbis nem túl sok. 

---------

mindazonáltal ki kell jelenteni.

A szentek visszatérése újra kiásta a családban lecsillapodott ellentéteket, feszültséget. És mivel senki nem tud igazat mondani, mert valaki ugy sem fogja azt elhinni, meg gyereknek nézi, meg nagypofájú faszfejt játszani mennőbb, meg nem törődni azzal, hogy a tükröt magunk elé tartása helyett belenézzünk.

Az ellenség a kapukat döngeti. Igen sokféle és igen veszélyes. Egy nap talán vége lesz ennek a borzalomnak. De azt, hogy ez mikor lesz, azt megtippelni sem tudom. Addig a szentek fogják uralni a vidéket, én pedig partizán leszek, meg lázadó. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rezinator.blog.hu/api/trackback/id/tr932860501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eva McLain 2011.04.27. 21:29:46

Először is: egyet értek. Másodszor pedig sajnálom. Harmadszor pedig mivel én nem lettem megemlítve annyit jelent velem még legalább nincs baj(od) és örülök neki, hogy legalább köztünk nincs harag :)
süti beállítások módosítása