Daedalus's nightvision report. Because the Saints return!
.....................
Loading complete.
..................
Old times map loading, @ 2005-2011.
Ready to read.
Please note that, this memories will contain agressive and horrifiing parts.
..........-----__
Igazából ennek az irománynak nem sok értelme lesz, hiszen egy nyilvánaló tény újra felhozásán alapszik. Vegyünk egy különös családi perpatvart aminek az eredményeként elvállnak a szülők s bár kurvarég volt, már nem tudjuk eldönteni ki volt a hibás vagy inkább a hibásabb, sőt azt sem, hogy miért volt jó mindez. Habár bizonyos szempontból örülök is ennek, bizonyos szempontból pedig nagyon nem, nem igazán volt jó hatással az életem akkori szakaszára : P.
2005 körül lehetett, még nagyban irtam A Komisz kimentését (( amelyet majd talán egyszer megosztok veletek )) és rendkívül haragudtam apámra. Ma már nem igazán értem miért, valószinüleg mert x éve ezvolt beadva, hogy ő volt a főgonosz, minden bajok okozója. Emlékszem anyám szinte fanatikus kijelentéseire, hogy "neki ugyan sose nemkell senki" meg " miazhogy ő majd megmutatja " és miegyéb. Ekkor még tesómmal is halomra lőttük egymást, meg boritottuk egymásra a szekrényeket, aminek a végén mennie kellett, habár ezért szerintem életem végéig jövök majd neki úgy mindennel. Akkoriban még nemvolt dédalusz, meg megtorlós sisak meg szupertechnológia ám létezett egyfajta katonai erődítmény, melyet akkori nevén " Anti-KBC "-s erődnek neveztem csak. Természetesen olyan eszközökkel felszerelve amelyeket talán unokáink sem fognak látni még ennyi idős korukban :). A képzelő erőm öröknek látszik és egyre jobb, reménykedem egyszer még az én életemben eljut odáig a világ, hogy az egészet megteremthetem egyfajta világként ebben a világban.
Na... de... térjünk csak vissza az előző témához. Miután a tesóm elment néhány hétre rá anyám különös bejelentést tett. Összeszedett valami embert egy úgynevezett keresztény társkeresőn. "Mi a szar ez, " mondom biztos csak szórakozik. Aztán rájöttem, hogy nem mert a jóember 2 hét után fogta magát és ideköltözött. Igazából nem igazán tudtam ezt mire vélni, meg akkor még a nyolcadikos gyerek fejemmel csak annyi esett le, hogy valami nincs rendben. De aztán végül, meggyőztek, hogy nemlesz itt gáz jó lesz itt minden stb...stb..stb. Aha. Rendben volt ma este is minden amig el nem fogyott a söröm.
Aztán múltak a hetek és már ott tartott a dolog, hogy szilveszterkor idejön a hapsi fia, csak aztán nem igy lett asszem. Igazából nem emlékszem. Csak arra, hogy ez volt az első nagy összekiabálás anyámmal. Akkor még azthittem ilyen egyszeri dolog lesz ez. Aztán persze nem. Egyre inkább nőtt a feszültség, különösen azért is, mert voltak bizonyos családtagok és barátok, akik még a renegétbe is belekerültek értsd katimama, aki volt oly kedves, hogy kereszttel közeledett felém a saját házamba valami csodálatos vallás antikrisztusát látva bennem, illetve egykét nagyképü agrármérnök akarom mondani diplomás paraszt, aki a pedofil-buzi hajlamaitól vagy/és saját baromságából adódóan támadt rám elektronikus formában x) . Természetesen akkoriban is voltmár ilyen mindenkit lekurvázó és ebből kifolyólag hatékony Dedmenhájd. De ez már kissé későbbi sztori.
Igazából az egészben az zavar a legjobban, hogy akárcsak minden másban az életben itt is ugyanazt értem el. Minnél jobban próbáltam uralni a helyzetet annál inkább kezdtem elveszíteni az irányítást felette. Mindez egy időbe hozható a középsuli kezdetével. Persze most úgy tűnhet mindenért azt okolom, egyáltalán nincs így. Az úgy erősen megviselt, tény azonban nincs hatással egymással a kettő. A Szentek ( én már csak így hívom őket ) időbeli hullámokban jelentek meg újra meg újra, eleinte birtam az egészet de elég hamar az idegeimre ment. Gondolom senki sem barátkozna meg százra 6 új tesóval, bár nem laktak itt és szinte semmit nem is csináltak kárt az evésen meg a néha bejárkáláson kivül a szobámba, elültettek mégis valami olyan dolgot ami a " család " vesztét okozza majd. Ahogy múltak a hetek a hónapok, valamilyen rejtélyes oknál fogva az úriember kitalálta: Ki költözik angliába mert ott fog dolgozni. Majd úgy is lett, nemsoká rá, asszem még Kada első évében el is húzott külföldre, valami olyan igérettel, hogy 2 év múlva visszajön végleg.
Háát.... a gyerekei gyakran jártak hozzánk még igyis, de kissé ritkábban. Azonban ez a helyzet megszült még egy dolgot amelyet érdemes rühellni az életemben. Minden fél évben van egy hét, amit mondjuk úgy, tönkrevágnak. Ilyenkor hazajön és lakodalom van, népvándorlás és jönnek a " nomád fosztogató hordák " akik a hűtőt tekintik a fő célpontnak. Persze közben megfűszerezve egykét Kati néni meglátogat minket dologgal is, amely időtájt gyalázatos bűn volt nem lefeküdni este 7 kor és lekapcsolni a bolygó északi oldalán a fényeket, mert Kati mama bizony aludni akart mert kurvára kimerítette a napi 6 órás imátkozása. Hmm.... vajon mit követhetett el az öreg, hogy ennyire fosik egy földönkivüli istenségnek tartott valakitől, akitől azt reméli a túlvilágon elszámoltatja az életéért. Na mindegy. Teltek az évek, voltak nyarak amikor annyira nem akartam élni, hogy megtudom számolni hányszor mentem ki úgy egyáltalán a szobámból. Nyolcadikban még egész kis vasgyúró voltam, minden nap verekedtünk aztán megedzett a dolog :DD, de ezidőben, úgy kada 2. osztály körül már nagyon durván elhagyott a régi erőm.
Aztán csak haladt az idő és végül rájöttem, az az egész amit gyülöltem és utáltam a gyerekkorom végének tönkrevágása miatt talán nem is bűnös. Talán rossz oldalon állok. Hiszen nem látszanak beigazolódni a tényként sulykolt dolgok, hogy apám gonosz és arra hajt, hogy új családot hozzon létre az új" barátnőjével ", azonban épp, hogy itthon meg ez volt a helyzet. Gyakorlatilag pontosan a tudtomra adta anyám mivé válltozott át az idők alatt, mert előjöttek nála olyan dolgok, hogy ez meg az örültekházába zárná, meg ez meg az merényletet tervez ellene. Illetve mindig meggyanusitott valakit, hogy ez az ember ezt csinálta közben pedig épp, hogy ő müvelte ezt épp. Aztán megtörtént amire számítani lehetett.
Én lettem az elsőszámú főellenség. Nekem az volt a bűnöm, hogy állítólag tönkre akarom tenni az ő új életét és diliházba akarom őt juttatni a mamával ( a saját anyjával ) és az öccsével karöltve. Ez az ominózus FM-es eset után történt amiről inkább nem beszélnék, mert tömören annyi, hogy egy szarházi indítékoktól mentesen elkezdett pofázni nekem én visszapofáztam neki és anyám mellette állt ki, aztán közölte velem, hogy FMNEK MESSZIRE ÉR ÁM EL A KEZE. Ja mondom a seggéig. Ez már úgy 2009 fele lehetett, kezdett kezelhetetlenné vállni itthon a hangulat, szivesebben voltam iskolában mint otthon, pedig akkor még nem volt teljesen felhőtlen ott sem a helyzet, bár kezdett megoldódni. Mellékesen ezt megelőzvén jó anyám elhúzott a balatonra 1 hét vagy 2 hét erejéig tudja már a fene a zújcsaláddal, én meg itthon maradtam. ( Szabad akaratomból persze. )
Aztán tovább romlott a viszony, a szentek pedig mindig visszatértek. Aztán megszületett az úgynevezett unokája is anyámnak. Ez időtájt már nagyon húztam a számat és próbáltam menekülni itthonról, mondjuk ki a franc örülne annak, ha fennvan hajnali 2 ig azt fél nyolckor bömbölnek az ajtaja előtt és az embert basszák le, hogy mérnem alszol korábban had sirjon má a kölök.........................
Mit embert lidércet. Akkoriban már nem igazán volt meg az emberi külsőm : D. Bár még a mostani sem. Elfajzott kamaszgyerek látszatát keltettem aki szarik a világra, de ha kivetithető lett volna bárhová vagy bármibe ami akkoriban bennem volt ( és nem csak az miatt ) az egyből kényszerzugbony, gyógyszerezés és életfogytig tartó szabadságvesztéssel járt volna, még úgyis, hogy nem teljesen voltam felnőtt. A pécsi fiú " mészárlási " kísérlete azokhoz a tervekhez képest amiket én szövögettem tündérmese kategória lett volna. Természetesen nem anyámmal harcoltam volna akkor sem, a magam démonai voltak a fő célpontok.
Persze a gonoszságnak megvolt a maga sajátos árnyoldala is, hiszen a tömeggyilkosságokat olyan formában követtem volna el amely kivitelezhetetlen, hiszen nincsenek szárnyaim, gondolattal vadászható emberek, kéken izzó szemeim, olyan testem amibe ha száz golyót beleeresztenek egy mély lélegzettel kiesnek a lövedékek a seb bezárul, majd tovább gyaloglok és egyetlen suhintásommal török ketté golyóálló mellényes emberkéket akiket ellenem vezényeltek ki, meg nem fagyasztok meg a szívemből áradó jéggel hozzám hasonló, paranormális képességekkel rendelkező létformákat. Nem tudok láthatatlan lenni, nemtudok az árnyékok közt mozogni, s bár éget a napfény és tönkreteszi az életem ha erősen süt még napszemüvegben is, nem birok magam köré szupervédőpajzsot vonni és nem fog jönni nekem segíteni egy harcos barátom sem az Auir vagy a Shakurras bolygóról, de attól félek máshonnét sem :). Természetesen nem jön egy fekete hajú angyalszárnyas lány sem, hogy addigra már kivájt szívem helyére olyan kést döfjön amitől azonnal elhalálozok, majd ez kezdődik újra meg újra más fajta verziókban, hol jégesőben, hol vérzivatarban, hol élőként, hol halottként, hol hősként, hol mártírként, hol főgonoszként, hol a világ megmentőjeként, a téma és a helyszin mindig ugyanaz. A hangokkal küzködve, akik csak súgták " a végletekig menj el mutasd meg neki. " " elvesztetted az eszed " " engedj ki ebből a börtönből ".
Majd egyszer lerajzolom, hogyan néztem ki belül akkor, lehet egyeseknek rémisztő lesz, visszagondolva számomra is az.
Az egész belsőm egy nagy ellentmondássá vállt ebben az időben és ez az állapot ma is tart. Utálok emberek közé menni, de megöl a magány. Nem kell egy csaj sem, de még se volna rossz, ha péntek este nem az volna a fő programom, hogy egy hülye számot növeljek mint mondjuk 3 éve és 4 hónapja és 2 hete ugyanigy péntek este. Mondjuk ez az egész számomra annyira elérhetetlen, hogy hihetetlen, fóbiaként tartok a lányoktól nem igazán tudok velük normálisan szocializálódni, ha igen akkor pedig nagyon jó barátok és meg is bízok bennük. De hát ép testben ép lélek és ez nem kimondottan jellemző rám, bár hála az edzőteremnek kezdek egyenesbe jönni, de még így is sok a tennivalóm. Szívem mélyén kezd felolvadni a sok jég, ami pedig alatta van ugyanolyan sérült maradt mint akkor volt. Mostmár belátom, talán életem végéig képtelen leszek már beilleszkedni a sajátjaim közé, mert már teljesen más életet élnek mint amit én. Nekem egy úgynevezett szórakozóhely idegen és rideg, egy partynak csúfolt valamitől a hátamon futkos a szőr szivesebben vagyok egyedül és általában a körülöttem lévők " segítenek " is ebben. Viszont ez szintén felvet egy annál borzasztóbb dolgot. Ha nekem ez nem szórakozás, akkor mi az? Ha én nem vagyok képes emberi kapcsolatokat létrehozni ( bármilyet ), csak külső segítséggel, akkor mire fogok így jutni valaha is ? Hogyan tudnám például a "rokkervagy akkor igénytelen és alkoholista" emberkéknek elmagyarázni, hogy talán több emberi dolog van bennem mint bennük. Vagy hogy tudnám elmagyarázni egy sokat látott lánynak aki rám pillantva már egyből valami hanyag, lenéző, pillanatoknak élő csirkefogónak néz, hogy nem vagyok olyan és nekem például rohadtul nem azért kellene a társasága, hogy 2 hétig minden éjjel ittlegyen nálam aztán "ismerjük mi egymást? " mondatok kiséretében elküldöm a fenébe. Ki tudja. Talán a világban mindenki őrült és én vagyok az egyetlen normális ;).
De mostmár valami másabb. Pár napja olyan dologra szántam el magam amit már józan ésszel évekkel ezelőtt meg kellett volna lépnem, de csak most sikerült. Belső bolygómon az első nap sugarai kezdenek átbújni a felhőkön, bár még gyengék és még mindig égetnek. Ez még nem az a megválltás amit kerestem.
Illetve hamarosan egész pontosan egy hét múlva újra eljön az a hét amit okkal utálhatok az életemben.
De ez sokkal másabb lesz. Ugyanis anyám nyár végén kiment ezzel a jó emberrel Angliába. Azóta egyedül élek. Úgy válltunk el, hogy haragban voltunk és bár telefonon is ritkán beszélünk, nem vitáztunk azóta. Mert nem is volt rá lehetőség. Megmondom őszintén tartok ettől az egésztől. Amig távol volt ez az ember képes volt egy az egyben ellenem fordítani anyámat, aki saját örületében azt hitte én gyűlölöm őt. Mi válltozhatott azóta? Milyen ember fog visszatérni jövő héten ? Vagyis sokkal inkább ki? Vajon az én anyám, vagy az az ember aki szerint én őt el akarom pusztítani. 
A végső kérdés mégis ugyanaz
Mi fog történni, ha a szentek megint visszatérnek?
