Gyakran gondolkodom rajta miért történik mindaz ami történik. Miért van az például, hogy az ember próbál egyenesbe jönni és a vége mindig az lesz, hogy nagyobbat esik pofára a betonon. Valami mindig visszaránt, valami mindig tönkreteszi a terveinket. Valami ami felettünk áll ami ellen a leghatásosabb fegyvereink díszdobozos vízipisztolyok. Ahogy a zene is mondja.... " ferdén ül és úgy billeg, elgáncsol minden nap bár, túl élem mindig, megszoktam vagy már fáradt vagyok hozzá, hogy úgy tényleg őszintén utáljam. " Ez egyfajta jelenség amelyet én csak úgy hívok. A múlt karmai .
Képzeljünk el egy különös dolgot amely vissza-vissza tér, amely lehet kellemes vagy akár a legborzalmasabb is az életünkben. Hogy védekezhetünk ellene? Mit tehetünk az érdekében, hogy ne kísértsen az aminek nem szabad. Egy biztos. Az én módszerem erre nem volt megoldás. A totális megsemmisítés csak olaj a tűzre. Valami más megoldás kell, valami olyan ami nem öli meg az emberi lényt idebenn, már ha van. Emberi lény? Mi ez ?
Azt, hogy ki miként definiálja ezt az végtelen szerény véleményem szerint. Az emberi lény lehet vidám, kedves, segítőkész, boldog de lehet betegesen önző, paranoiás, elvadult, eltorzult. Igazából arra kell rájönni mi a különbség a jó és a rossz között, mielőtt abba a hibába esünk, hogy a kettő közti szakadék eltűnik, majd egyszer csak azt vesszük észre, rossz helyen vagyunk, rossz időben, rossz lélekkel, rossz testben. A második részben, a negativ esetekben már talán nem is emberi lényről van szó, csupán emberi bőrbe zárt lényről.
Az ilyen lélek már elég nehezen kezeli, ha valami n+1-edik alkalommal történik meg újra. Kérdések tengerén hajózva egy viharverte hajón tengődve, hogy miért pont most, miért pont velem, miért pont itt ? Miért jön elő újra egy régi szörny, majd hasít bele az elő húsba újra és újra. Már ha élő. Ez a visszatérő dolog mint mondtam, lehet emlék, esemény, kép, egyszerű gondolati fonál ami valahol nagyon messze és nagyrég elszakadt, mert elvágta valami aminek el kellett, hogy vágja de már az is túl késő volt.
Adott egy játék ami már annyira beleette magát a mindennapjainkba, hogy szinte az életünk részévé vállt és nem birunk tőle sehogy sem megszabadulni. Az ott létrehozott entitásokat sajnáljuk letörölni, mert az egy kis darab belőlünk, egy személyiségünk ami belőlünk nőtt ki és mi formáltuk azzá amivé lett. Körbevesznek minket persze másik emberek is, néhányat szeretve néhányat gyülölve tartunk számon, némelyikkel találkoznánk szivesen, némelyiket pedig elküldenénk dunaátúszásra egy 9 miliméteres ólomgolyóval a fejében. Egy a közös bennük. Mindannyian egy átverés, egy hazugság részei. Egy aljas terv öntudatlan, vagy épp tudatos résztvevői ők maguk is, még barátaink is az életünkre törnek. Tönkreteszik mindennapjaink, eltüntetnek minket a valódi életből a mátrixba. Ennek hatására olyan hibákat követünk el sorra amelyeket sosem fogunk tudni helyrehozni. Elmennek mellettünk a valódi barátaink, a valódi életünk és végső soron az idő. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy 15 éves fejjel semmit nem éltünk mindeközben 19 felén túl járunk és dübörög az ablakon az a második iksz. Persze, most jön a jajj te csak húsz éves leszel miaz.... Talán túlzás a 15 éves fej, mert egy valamiben több vagyok azoknál a kamasz lurkóknál a fizikai mivolton kívül. Én tudom mikor voltam igazán halott. S bár most már nem vagyok az, a régi, visszatérő karmok újra és újra végighasítanak. Nem csak ebből a forrásból persze. Valaki a hátam mögött olyan dolgokat híresztel rólam amelyek abszurdumok és nevetségesek. Bár igazából a gyarló társadalom hibásabb mindezért. Miért hisznek el minden szart az emberek, mielőtt megismernének? Miért akarnak egyből valami olyan dolognak nézni ami például sosem voltam?
Talán sosem tudom meg ezeket a válaszokat. Egy a biztos. Ha volna egy időgépem, mai tudásommal megváltoztatnám a világot. Bár ki ne lenne így, aki csak tudná egész biztos megtenné.
folytatás következik
by raizenator
